Connect with us

Történelem

Régi idők Forma-1-e, világbajnoki harcok az 50-es években 1. rész

A legtöbb szurkoló tudja, hogy az 50-es években született meg a Forma-1 és a korszakot egy bizonyos Juan Manule Fangio uralta. De azt már jóval kevesebben ismerik, hogy pontosan milyen szoros volt a világbajnoki címért a sorozat a hajnalán a harc, kik voltak a korszak legnagyobb pilótái és legjobb gyártói. Két részes sorozatunkban most a Forma-1 kezdeti éveibe engedünk bepillantást.

1950

A Forma-1 és az azt hivatalos formába öntő szabályrendszer már 1946-ban megszületett az ugyanabban az évben megalakult Nemzetközi Autómobil Szövetség által, de az FIA az első világbajnokságot csak 1950-re írta ki. A világbajnokság első versenye 1950 május 13-án, szombaton!!! Silverstone-ban volt. Ekkor még a 6+1 helyszínből álló bajnokságban (hat európai helyszín és az Indy 500 viadal) még csak a pilóták küzdöttek meg egymással és a legjobb négy eredmény számított bele az összetett pontversenyben.

Az idényt az Alfa Romeo uralta a legendás „Három F”-vel: Guiseppe Farina, Juan Mauel Fangio és Luigi Fagioli által. Valódi hármas párbajnak lehettek a nézők szemtanúi. Az argentin legenda volt a legjobb a csapatban, elsőként intette le Monacóban, Belgiumban és Franciaországban a kockászászló, azonban Nagy-Brittaniában és Svájcban is kiesett. Utóbbi helyszíneken Farina diadalmaskodott és a monacói kiesés kivételével mindig a top-7-ben zárt. Velük szemben Fagioli testesítette meg a kiegyensúlyozottságot, bár ő is kiesett Monacóban és nem is nyert egy nagydíjat sem, de kiesésén kívül minden futamon a dobogón zárta.

A felek az idényzáró monzai Olasz Nagydíjra így úgy érkeztek, hogy Fangio-nak 26, Fagiolinak 24, Farinának 22 pontja volt. Mindhármuk számára ott volt az esély a világbajnoki cím megszerzésére. Végül a nézők legnagyobb bánatára nem heroikus harcban dőlt el a cím: az idényzáróra hozott fejlesztett Alfa Romeo 158-as modellből csak kettő készült el és a csapatvezetés döntése nyomán Fagioli lett ennek kárvallottja. Fangio bár megkapta az új technikát, de váltóproblémák miatt a futam feladására készült, így az első Forma-1-es bajnoki címet Guiseppe Farina nyerte meg és ünnepelte egy hazai győzelemmel.

1951

Az 1951-es szezon kezdetén továbbra is az Alfa Romeok voltak a bajnokság első számú esélyesei. Közülük Juan Manuel Fangio volt továbbra is az etalon, akit az előző évvel ellentétben már a technika ördöge is sokkal kevesebbszer vetett véget a futaminak. Az argentin pilóta a 7+1 futamból álló naptárban csak egyszer esett ki, három futamgyőzelmének és két második helyével abszolút megérdemelte a világbajnoki címet. A végső győzelemig vezető út azonban korán sem volt olyan könnyű.

Fangionak a márkatársai helyett a Ferrarik lettek a fő vetélytársaik Alberto Ascari és José Florián személyében. Bár az idény nehezen kezdődött végül az olasz gyár első Forma-1-es győzelmét a mexikói szállította Silverstone-ból. De Ascarit se kellett félteni, a Brit Nagydíjat követően két győzelmet szerzett. E két győzelme közül az egyik a hazai Olasz Nagydíj volt, ahol a Ferrari kettős sikert ért el míg Fangio az élről előbb defekt majd motorhiba miatt esett ki. Egyértelművé vált, hogy a két olasz márka közül Enzo Ferrari gépei vették át a kezdeményezést.

Az idény utolsó versenyére így az előző évhez hasonlóan ismét hármas csata bontakozott ki Fangio, Ascari és Florián között a világbajnoki címért. Viszont az előző évhez hasonlóan ismét nem a pilóták képességei döntöttek és nem is az autók, hanem a kerekek. A Pirelli a Ferrari kérésére az utolsó pillanatban kisebb gumikat hozott, azonban a várt jobb gyorsulás helyett az tapasztalták, hogy az autók megették az abroncsokat. A spanyol Pedrablesban megtartott évadzárón folyamatosan defektek kaptak a Ferrarik, amelyek így képtelenek voltak Fangio győzelmét és bajnoki címét megakadályozni. A versenyt követően ment is a mutogatás a felek részéről a felelősök megtalálásában, amely majdnem a két fél 20 éves partneri kapcsolatának vetett végett.

1952

Az 1952-es Forma-1-es világbajnokság már a 1951-es idény vége előtt elkezdődött. Az Alfa Romeo még az idényzáró Spanyol Nagydíj előtt úgy döntött, hogy befejezi az eddig is alulfinanszírozott programját látva a Ferrari egyre erősebb formáját. Az FIA attól tartva, hogy Enzo Ferrari versenygépei érdektelenné teszik az alaposan megfogyatkozott mezőnyben a küzdelmet, úgy döntöttek, hogy a Forma-2-es szabályrendszer szerint épült autókkal lehet csak reszt venni a világbajnokságban. A döntés nyomán arra is számítottak, hogy több kisebb csapat és autógyár is a versenyeken való indulás mellett dönt. Az FIA terve csak félig sikerült.

Alberto Ascari nevével folyt egybe az 1952-es év, miután az olasz pilóta minden világbajnoki fordulón, amin elindult Európában megnyert. Összesen 6 győzelmet aratott zsinórban és mivel csak továbbra is a legjobb 4 futam eredménye számított bele a ponttáblázatba, ezért nagyon korán eldőlt, hogy ő lesz a világbajnok. Csak az évad első két futamán nem ő látta meg a kockás zászlót: az első versenyt márkatársa Pierro Tarufi nyerte Svájcban. A futam időpontjában épp az Indy500-ra készült Alberto Ascari egy a viadalra igazított korábbi Forma-1-es Ferrarival, de még kvalifikálnia se sikerült magát. Így a világbajnokság hivatalos második fordulóján se ő lett a győztes.

De mi okozta Ascari fölényét? Egyrészt a Ferrari a kezdetektől fogva a Forma-2-ben sikeres volt és az autói sorra nyerték a futamokat, így a szabályrendszerben bejáratott technika már adott volt. Másrészt az egyedüli ellenfélnek számító Juan Manuel Fangio egy bajnokságon kívüli monzai futamon egy balesetben olyan súlyos nyaksérülést szenvedett, hogy egy futamon se tudott elindulni. Harmadrészt Alberto Ascari is élete formájában vezetett, Spa-Francorchampsban a szakadó esőben tört az élre, a Nürburgringen egy versenyvégi olaj utántöltés miatt kellett visszazárkóznia és Guiseppe Farinát megelőzve aratott heroikus győzelmet.

1953

Alberto Ascari előző évi diadalmenetének megismétlésére meglehetősen csekély esély mutatkozott az 1953-as szezon előtt. Juan Manuel Fangio teljes mértékben felépült korábbi nyaksérüléséből, ráadásul a Maserati egy olyan autóval gurult ki a pályára, amely a Ferrarik méltó vetélytársnak bizonyult. Végül, hogy miért nem lett szorosabb a világbajnoki küzdelem azt technikai hibák hosszú sorának köszönheti az utókor.

Fangio egész évben megbízhatósági problémákkal küszködött. Az idény első futamán Buenos Airesben váltó hiba miatt esett ki, Zandvoortban az autó hátsó tengelye tört ki. A svájci Bremgartenben vezető helyről a váltó és a motor mondta fel a szolgálatot és csak autócserével tudott egyáltalán célba érni. Az idény utolsó helyszínéül szolgáló szerencsés monzai győzelem csak vigaszdíj volt az argentin pilótának. Egy megbízhatóbb technikával Fangio sokkal szorosabb harcot vívhatott volna, hiszen az egy győzelme mellett további három alkalommal is a második helyen végzett.

A Maserati gyengélkedését a Ferrari és Alberto Ascari tökéletesen használta ki. Ascari a 8+1 futamból álló világbajnokság öt fordulóját nyerte meg. A márkatársai közül az öreg veterán Guiseppe Farina és egy szárnyait bontogató ifjú brit tehetség Mike Hawthorn is egy-egy győzelmet aratott, utóbbi ráadásul a hazai versenyének számító Silverstone-ban a szurkolók legnagyobb örömére. Ez az időszak volt a Ferrari első dicsőséges korszaka a Forma-1-ben, Ascari révén két egymást követő évben is ők adták a bajnokot és minden futamon főesélyesként indultak el. A sikerkorszak azonban véget ért a Forma-2-es szabályrendszer idényvégi kivezetésével.

1954

Az 1954-es idényre ismét Forma-1-es szabályrendszerrel bonyolították le a világbajnokságot. Az FIA 2,5 literes feltöltés nélküli motorok használatát engedélyezte, ami miatt minden gyártónak új erőforrásokat és új autókat kellett készítenie. A régi csapatok mellett olyan márkák csatlakoztak a világbajnoki küzdelemhez, mint a Mercedes és a Lancia. Az új szabályrendszer egy újabb dominancia kezdetét jelentette, azonban a fölény inkább a pilóta személyének volt betudható, mintsem az autónak.

Juan Manuel Fangio csatlakozott a versenyzés élvonalába a közel két évtized után visszatérő Mercedeshez, amiből mind az argentin pilóta, mind a német gyár rengeteget profitált. Azonban mivel a Mercedes W196-os, az Ezüst nyíl nem készült el időben, ezért Fangio a 8+1 futamból álló világbajnokság első két fordulóját még a Maseratinál teljesítette. A döntése bölcsnek bizonyult, mind az Argentin, mind a Belga Nagydíjat megnyerte majd amikor megérkeztek a W196-os, azt a lendületben lévő argentin szintén egy futamgyőzelemmel avatta fel Reimsben. Bár a következő Brit Nagydíjon csak negyedik lett, Fangio a következő 3 futam megnyerésével bebiztosította a második világbajnoki címét.

A nagy vetélytárs Ferrarik tehetetlenek voltak. A fizetésével és az új autóval elégedetlen Alberto Ascari 1954-re már nem állt Enzo Ferrari rendelkezésére. Valódi húzópilótának ott volt még Guiseppe Farina, aki rögtön egy második hellyel indította az évet, viszont egy bajnokságon kívüli futamon az autója kiégett és olyan súlyos sérüléseket szenvedett, hogy az idény hátralevő részét kihagyta. A gyár dicsőségét csak Mike Hawthorn és Florian Gonzalez tudta volna megmenteni és bár rendszeresen dobogós helyen végeztek egy-egy futamgyőzelem mellett, Fangio és a Mercedes nyerő párosa diadal menetéhez csak asszisztálni tudtak.

Click to comment