A féléves áttekintő sorozatunk hamarosan a végéhez ér, azonban előtte ideje végre foglalkoznunk a Ferrari pilótákkal. Charles Leclerc és Carlos Sainz féléves teljesítményét összevetve elég egyértelmű ki felé billen a mérleg nyelve. A két pilóta kapcsán inkább az volt a kérdés, hogy a megbízhatósági problémák és a csapat rossz döntései mennyire sodorták rossz helyzetbe a versenyzőiket és mennyire torzították el a féléves eredményeket. Jelentjük, nagyon.
Mielőtt rátérnénk a részletes elemzésre, pár fontos információt meg kell osztanom arról, hogyan végeztem a csapattársak közötti összehasonlítást. Az átlagos időmérős különbség meghatározásához ugyanúgy jártam el, mint egy korábbi cikkemben. Csak emlékeztetőül: a pilóták azon legjobb időmérős szakaszon futott köreit vetettem össze, ahol még mind a ketten részt vettek – ha bármelyikük nem futott mért kört, akkor ott nem történt összehasonlítás. Fontos megemlítenem, hogy az esős időmérőedzések köridejeit nem vettem figyelembe, mert a különbségek egyes esetekben torz képet mutattak a teljes átlagra nézve.
A párharcok megnyerésének számításánál hasonlóan jártam el, csak azok az időmérő edzéseket és versenyeket tudta az egyik pilóta megnyerni, ahol a csapattársának is volt mért körideje vagy a versenyen helyezést ért el. Az egyes időmérőedzéseken és versenyeken elért eredményeket balról-jobbra, fentről-lefelé kell áttekinteni, és így adják ki az eddig elért helyezéseket sorrendben. Az utolsó “X” pedig az idei még le nem futott 14. versenyhétvége helyét jelöli. További fontos információ, hogyha a pilóta nem futott mért kört vagy nem ért célba, akkor az eredménye helyén egy “-” található. Zárásként még meg kell említenem, hogy a két sprintfutamon elért eredmények nem kerültek bele az összevetésbe.
Charles Leclerc továbbra is egy lépéssel Carlos Sainz előtt jár. A monacói pilóta egy körön továbbra is gyorsabb a csapattársánál átlagosan 29 századmásodperccel. Sainz átlagát a legjobban a melbourne-i Q3-as ideje rontja le, ahol a piros zászló és az egyetlen elrontott gyorsköre miatt több, mint 1,5 másodperccel bizonyult lassabbnak. További két mélypontnak számított Baku és Monaco, amely helyszíneken 4 tizedmásodperccel maradt el Leclerctől. A többi időmérő edzésen stabilan 2 két tizedmásodpercen belül teljesítettek egymáshoz képest a versenyzők. Érdekesség, hogy apró előrelépés figyelhető meg a spanyol egykörös időmérő tempójával kapcsolatban, a Paul Ricardon és Hunagroringen száraz körülmények között gyorsabbnak bizonyult, előbbi helyszínen helyszínen a rajtbüntetetése nélkül reális esélye lett volna a pole-pozícióra.
A nagy átlagot tekintve azonban kijelenthető, Charles Leclerc a gyorsabb Ferrari pilóta és erre a legjobb bizonyíték a 7 pole-pozíciója az idény első 13 versenyhétvégéje alatt. Ugyanennyi idő alatt Sainznak csak 1 sikerült, de Silverstone-ban is inkább a pilóta társak hibái miatt került ki győztesen. Leclerc 5 vesztes időmérős párharcából a korábban felsoroltakon kívül háromszor is esős körülmények között maradt alul. Magyarul, száraz pályás körülmények között a monacóival szemben nem igazán vehette fel a kesztyűt a csapattársa. Ez meg is látszódik az átlagosan elért rajthelyeiken, de ami megdöbbentő, hogy Leclerc csak egyszer nem a top-3-ban zárta az időmérő edzést, amikor Montrealban rajtbüntetéssel kellett szembenéznie és a Q2-ben már ki se hajtott.
A vasárnapi teljesítmény összevetésénél már nem egyértelmű Leclerc fölénye, azonban ennek is megvan a nyomós oka. A versenyeken elért átlagos eredményben és a megnyert párharcokban is minimálisan, de jobban áll Sainz, viszont a monacói pilóta kétszer is vezető helyről állt technikai hiba miatt Barcelonában és Monacóban, előbbi esetben egy biztos futamgyőzelmet bukva. Továbbá ne felejtsük el a Ferrari stratégiai hibáit aminek gyakran ő szenvedte el a negatív következményeit. Monacóban és Silverstone-ban az élről sikeresen a negyedik helyre, a Hungaroringen a hatodik helyre küldte vissza a saját csapata. Hozzá kell tenni, a spanyol pilótával is hasonlóan akart cselekedni a csapat több alkalommal is, ellenben benne volt annyi önfejűség, hogy gyakrabban ellentmondott a boxfalnak. Ennek is köszönhetően Sainz Barcelona óta mindig a csapattársa előtt ér célba, ha mindketten meglátták a kockás zászlót.
Charles Leclercet illeti a dicséret, hogy még ennyi negatív tényező ellenére is több pontszerző futama és több pontja van a vasárnapi versenyekről, mint Carlos Sainznak. Jómagam még mindig nem tudom felfogni, hogyan tud ilyen ellenszélben is teljesíteni és motivált maradni. Hozzá kell tenni, hogy a csapat által kezdeményezett nem szándékos megfúrások vezetnek a Paul-Ricardon látott ki nem kényszerített vezetői hibákhoz. Vajon hol tarthatnának a pilóták a ponttáblázatban, ha a csapatvezetéstől több hatékony támogatást kapnának a vasárnapi futamokon vagy nem az autó megbízhatósági problémái kötnék le minden erejüket? Véleményem szerint szinte biztosan mindkét versenyző egy futamgyőzelemnyi távolságra lenne Max Verstappentől.
A mérleg eredményén azonban ez nem változtat, Charles Leclerc a nyertes. Ő mutatta meg, hogy a Ferrarinak az idei évben van egy világbajnoki címre esélyes autója. Az már más kérdés, hogy ez jelenleg a pontokban és győzelmekben miért nem manifesztálódik. Carlos Sainz az év elejei gyengébb teljesítménytől eljutott ugyanarra a szintre, ahol tavaly helyeztük. Nem egy abszolút világbajnoki kaliber, de egy olyan pilóta, aki ha folytatja az utóbbi nagydíjakon mutatott jobb produkciót, akkor teljes mértékben megérdemelte a Ferrariról a szerződés hosszabbítást. A kérdés, csak az, hogy az olasz csapat megérdemli-e a jelenlegi pilótáit, mert ha így bánnak velük, akkor legkésőbb 2025-re teljesen új pilótafelállással kell az évet elkezdeniük.
Félévi győztes: Charles Leclerc, annyi balszerencse és ellenszél ellenére
Amennyiben értékeled a Padlógáz munkáját, kérlek segítsd a tevékenységünket pár like-kal és megosztással, hogy így minél több emberhez eljuthassunk. Ha anyagilag is tudsz minket támogatni ezt az alábbi linken teheted meg. Minden segítséget köszönünk!
Login with Patreon
Legyél te is a támogatónk!
Legutóbbi hozzászólások