Lewis Hamilton nemrég azt nyilatkozta, hogy a lehető legtisztábban versenyző pilóta szeretni és úgy érzi, hogy eddigi karrierje során ennek megfelelően is versenyzett. Hát, távolról sem, de amúgy nem is biztos, hogy ez releváns.
Ha az a kérdés, hogy Hamilton vagy Verstappen a tisztábban vezető pilóta, akkor az eddigi karrierjük alapján a brit lenne a győztes. Persze ebben benne van az, hogy a holland az első éveiben egy közveszélyes idióta mentalitásával versenyzett (mint mondjuk Senna), míg Lewisnak rengeteg olyan szezonja volt, amikor nem volt ellenfele és mindenkinek kört adva könnyű tiszta versenyzőnek tűnni.
Ha viszont Hamiltonnak azokat a szezonjait nézzük, ahol nem az övé volt a messze leggyorsabb autó vagy legalább egy kicsi ellenállást ki tudott fejteni a csapattársa, akkor máris Dunát lehetne rekeszteni az olyan megmozdulásokból, amiket távolról sem lehet fairnek nevezni. És persze, lehet Silverstone-t is racionalizálni (csak hogy ne menjünk nagyon messzire), és mondhatja azt, hogy neki joga volt lenni, és hogy ugyanúgy csinálná most is, de ez nettó csúsztatást. Verstappennek is joga volt bebújni Monzában, Sennának is joga vadbarom módjára bevetődni Prost mellé: aztán ha a másik is úgy érzi, hogy neki meg jogában áll becsukni az ajtót, akkor ütközés lesz a vége.
Lewis Hamilton: Türelmesebbnek kellett volna lennem Monzában
Természetesen nem véletlen, hogy Hamilton adott egy ilyen nyilatkozatot, amit a brit média ezerrel tol az arcunkba. Érzi, hogy meglehet a nyolcadik világbajnoki cím és nem szeretne egy csillagot mellé, mint ahogy Senna, Prost vagy Schumacher egy-egy címe mellett van – nem akarja, hogy azt mondják, csak egy ütközés miatt lett bajnok. Persze távolról sem volt olyan aljas a megmozdulása, mint mondjuk Schumacheréi, de arra mérget vehet ő és minden szurkoló, hogy például Silverstone-t soha az életben nem fogja lemosni magáról.
Ami érdekesebb kérdés, hogy erről egyáltalán miért kell beszélni? A vesztes pilóták szurkolói nyilván örömmel fogják ezt hangoztatni, hisz Lewis hibáztatásával könnyebb megemészteni a kudarcot. Pedig ez csak akkor érdekes, ha épp Kimi Räikkönen vagy Mika Häkkinen az ellenfeled – rajtuk kívül mindenki féreg és csak addig van barátság meg mosolygás, míg nincs tétje a jópofizásnak (mint Hamilton és Rosberg esetében).
Épp ezért ne legyenek illúzióink: mindegyik csapat megpróbál csalni és mindegyik pilóta hajlandó a végsőkig elmenni azért, hogy nyerjen. Amit Hamilton csinál, abban semmi kirívó vagy új nincs, ugyanezt megcsinálta Alonso, Vettel, Rosberg, Schumacher, Senna, Prost, csak hogy a világbajnokoknál maradjunk. Persze érthető a szurkolói mentalitás is, hisz szeretnénk a saját kedvenceinket különlegesnek látni, hogy ők nem olyanok, mint a többiek. (Ferrarisként pár éve megállás nélkül kaptam az ívet, hogy az aljas olaszok kivételeznek, csapatutasítanak, nem olyan autót adnak Kiminek, mint Sebnek, bezzeg a Mercinél mindenki egyenlő és nincs semmilyen piszkos játék.)
Hamilton nem egy szent, mint ahogy megpróbálja ő, a szurkolótábora vagy a brit média beállítani, de nem is piszkosabb versenyző, mint bárki más. A tehetsége pont úgy vitathatatlan, mint bármelyik nagy bajnoké, és mint minden nagy bajnok, ő is hajlandó túl lépni a határt a siker érdekében (különben nem lenne bajnok). Így volt ez előtte is és így lesz utána is, nincs új a nap alatt.
Login with Patreon
Legyél te is a támogatónk!
Legutóbbi hozzászólások