Russell nélkül mit érek (el) én?

A szurkolói imák végre meghallgatásra találtak és George Russell megkapta azt a gyári mercedeses szerződést, amire legalább egy éve várakozik a Forma-1 nagyközönsége. Azonban a Williams egy igencsak kellemetlen helyzetbe került, hiszen Russell személyében nemcsak az első számú pilótájukat veszítették el, hanem a rajrács új generációs hullámának egyik legtehetségesebb versenyzőjét is, aki a nem létező teljesítményt is elő tudta hozni a versenyautóból. Egy ilyen kaliberű pilótát természetesen nem egyszerű pótolni, de egy rajrács végéről felkapaszkodó csapatnak minimum illene próbálkoznia újabb potenciális tehetségesekkel. De a próbálkozás helyett csak a biztos középszerűségre voksolt Alexander Albon személyében.

Kezdjük a csapat másik versenyzőjével. Nicholas Latifi fogja az átmenetet biztosítani az idei és a jövő évi új szabályrendszer között. Ismeri már a csapatot, ismeri a jelenlegi versenyautót annak minden jó és rossz tulajdonságával együtt. Aktívan részt vesz a jövő évi autó fejlesztésében, legyen szó akár szimulátori munkáról vagy a mérnökökkel folytatott megbeszélésekről. A 2022-es tesztnapokon és az első pár versenyen az ő visszajelzéseire kell majd a csapatnak elsődlegesen hallgatnia, amikor a versenypályán és szimulátorban tapasztaltakat kell összehasonlítani (a kapott adatok mellett).

Ebből a szempontból abszolút érthető a Williams döntése Latifi megtartása ügyében. A féléves összehasonlító elemzésemben is megmutattam, hogy a kanadai pilóta egyáltalán nem egy kutyaütő, de Russellnek a nyomába se érhet. Első számú pilóta soha se lesz valószínűleg belőle, hanem csak a legjobb esetben is egy stabil második számú: vagyis az autóban lévő extra teljesítményt nem fogja tudni előhozni, amelyre egy mezőny középső/hátsó feléhez tartozó csapatnak égetően szüksége lenne. Így tehát adva volt a feladat: kell egy pilóta, akiben benne lehet az az extra tehetség, az a tűz, amellyel képes különbséget jelenteni. Pontosan úgy, ahogyan Russell tette az elmúlt években.

Nincs utánpótlás

Nem tudjuk biztosan, hogy mikor született meg a döntés George Russell távozásáról, de abban teljes mértékig meg vagyok győződve, hogy legalább egy éve tudta a vezetőség, hogy a brit egy nap távozni fog. Ennek ellenére az utánpótlásról mintha megfeledkeztek volna.

Jamie Chadwick, a női fejlesztői pilótájuk és a W Series regnáló bajnoka még a Forma-3 betétsorozatig se jutott el eddig. Roy Nissany – bár tesztpilótaként több szabadedzésen és teszten is szerepelt már az aktuális versenyautóval – a Forma-2-ben nem számít jó pilótának és a Forma-1-es jogosítványhoz szükséges szuperlicence pontjai biztosan nem lesznek meg. Jack Aitken, a csapat tartalékpilótája jelenleg egy súlyos balesetéből lábadozik, de a tavalyi beugrása óta nem volt Forma-1-es versenyautó közelében és ő sem feltétlen az generációs tehetség. Aztán ott van, pontosabban ott volt Dan Ticktum, az egykori fejlesztő pilóta, akiben bár lehetett volna potenciál, a csapat a nyári szünet alatt kivágta (valószínűleg a nehéz, szókimondó és nem éppen simulékony személyiségének is köze volt a menesztéséhez).

Pilóta így házon belül nem volt, körbe kellett nézni a piacon. Jost Capito egy korábban adott interjújában elmondta, hogy olyan pilótában gondolkodnak, akire a hosszútávon építhetnek és illeszkedik a Williams elképzeléseibe, ráadásul nem kell feltétlenül fizetős pilótának lennie. Így jutottunk el valamilyen kacifántos logika mentén Alexander Albonhoz.

Miért?

Orbitális kapufa a Williams részéről ez a választás több szempontból is. Alexander Albon nem az a generációs tehetség az eddigi két Forma-1-es idénye alapján. Igaz, hogy a Red Bullnál Max Verstappent kapta csapattársként, akihez képest a legtöbb pilóta teljesítménye jócskán elmarad bármilyen körülmények között, ugyanakkor csak ezt felmentési okként nem szabad felhozni.

2012-ben egyszer már kikerült a Red Bull versenyzői akadémiájáról és 2018-ban is csak azért térhetett vissza, mert egyszerűen azokban az időkben Helmut Markóék kifogytak a potenciális, nagy tehetségnek tartott pilótákból. Verstappen mellé is azért kerülhetett, mert nem volt más, akit Gasly helyett be tudtak volna tenni a másik Red Bullba. Eddigi Forma-1-es pályafutása inkább arról emlékezetes, hogy a mezőny középső-hátsó feléről igyekszik felzárkózni (illetve, hogy mindkét győzelemre esélyes versenyén Lewis Hamilton állt az útjába).

A Williams az idei évben az Alfa Romeóhoz hasonlóan a függetlenedés felé akart elindulni, ehhez képest sikerült egy másik nagy csapat egyik támogatott pilótáját leszerződtetnie. A források és a nyilatkozatok ellentmondásosak azzal kapcsolatban, hogy Albon szakított-e a Red Bullal, de az árulkodó jel, hogy a szerződtetését a korábbi csapata intézte el és felajánlották számára bármikor a visszatérés lehetőségét. Számomra innentől kezdve ez a kérdés megválaszolásra került, még ha nem is fognak Red Bull logók megjelenni a brit-thai pilóta csapatruházatán és autófestésén.

Tévedés ne essék, én szerettem volna Albont még a Forma-1-ben látni, főleg az AlphaTaurinál Yuki Tsonoda helyén, mert eddig a japán pilóta többet ártott, mint amennyi hasznot hozott a Red Bull család számára. Ott szükség lett volna biztos kezű második számú pilótára, amely szintet Albon valószínűleg megüti, míg az újjáéledt Pierre Gasly szállította volna a kiugró eredményeket.  A Williamsnél azonban így két második számú versenyzővel fogja teljesíteni a 2022-es évet, a szokásosnál jobb eredményre esélytelenül.

Elpazarolt lehetőség

Egyetlen előny Albonnak, hogy így poontosan látni fogjuk, hogy a versenyautó mennyit tud. A két pilóta jó eséllyel nagyon közel lesz egymáshoz mind az egy körös tempóban, mind a versenyek alatt, így ha minden össze áll, akkor pár pontot szereznek egy-egy versenyhétvégén, néha megspékelve egy-egy Q3-as szerepléssel. De erre van szüksége egy épp a mezőnyre visszazárkózó csapatnak? A válasz az, hogy nem.

Gondoljunk vissza a 2019-es McLaren pilótafelállására, ahol egy több éves rutinnal rendelkező, stabilan teljesítő Carlos Sainz mellé beültették a saját nevelésű újonc pilótájukat, Lando Norrist. Az eredmény: Norris hozzászokott a Forma-1-hez az elmúlt két év alatt és teljes mértékben a csapat első számú pilótájává vált, míg mellette Sainz szorgosan, megbízhatóan gyűjtötte a pontokat és így segítette a csapat fejlődését két éven át. A korábban sereghajtó csapat többek között a megfelelő pilótapárosának köszönhetően ki tudott törni a középszerűségből és mára eljutottak oda, hogy Monzában kettős győzelmet ünnepelhettek. A Williams számára is valami hasonló jelenthette volna a sikerhez vezető útat.

Dan Ticktum vagy Jack Aitken kipróbálását egyértelműen többre értékeltem volna: érdemes lett volna tudni, hogy egyik vagy másik pilóta egy teljes szezon alatt mire lehetett volna képes a Forma-1-ben. Szintén elfogadtam volna, ha a jelenleg az Alpine akadémiától távozóban lévő és kínai szponzor pénzekkel házaló Guanyu Zhou mellett döntenek, aki ráadásul idén a Forma-2 bajnoki címéért is küzd. Zhou érkezésével meg lett volna az esély arra, hogy a Williams a saját gyémántját találja meg, ahogyan George Russell személyében a Mercedes, Charles Leclerc esetén a Ferrari, valamint Max Verstappen és Lando Norris esetén a Red Bull és a McLaren.

A Nicholas Latifi – Alexander Albon páros a 2017-2020 között lévő Haasra emlékeztet. Egyik pilóta sem kiemelkedően jó, de már tapasztalt, pontosan lehet tudni, mire lehet számítani tőlük. Hosszú távon ez azonban stagnáláshoz, vagy mint a Haas esetén láttuk, az adott körülmények között visszaeséshez vezet. A Williams viszont éppen próbál kikecmeregni hosszú évek szenvedése után a mezőny hátsó feléből, aminek első kézzel fogható eredményei az idei szezonban láttuk (például dupla pontszerzés a Hungaroringen, meglepetés dobogó Belgiumban). Ehhez képest úgy tűnik, hogy ezek az eredmények mennek a kukába.

Albon szerződtetését egyedül az a magyarázat tudja nálam elfogadhatóbbá tenni, ha a volt Red Bull pilóta érkezése már 2023-ra szól és a csapat tényleg egy junior pilóta szerződtetésében gondolkodik hosszú távon. Így lehetne a Williamsnél egy stabil pont a brit-thai pilóta, míg az ifjú tehetség felveszi a Forma-1 ritmusát. A kérdés csupán az, hogy ki lehetne a Williams új üdvöskéje 2023-ra.